Nagyon rossz dolog történt, mert váratlanul meghalt Szikora Tamás dobozművész.

Ő is rajta volt a betonlistámon, hogy elkészítsem vele a vicces kis riportom,mert egy beton jó művész, de valahogy csak a közös fotóig jutottunk el vele, hiszen annyira nem számítottam erre, még ha beteg is volt régóta.

Ezért ami még bennem él róla vagy hallottam, hát leírom most és jó pár videót is ajánlok, amit még anno csinált Kozi, hiszen ők nagyon jó barátok voltak Tamásal és elég gyakran feljárt hozzá. Így születettek a videók is, a legviccesebb, amit én nagyon szeretek, az, amikor UP meglátogatja és a két művész találkozik. Volia:

Közel is lakik és emiatt voltam is már nála párszor. Tamást én nem ismertem a betegsége előtt. Csak mesélte Kozi, hogy milyen nagyon jó tanácsokat tudott adni, mennyire jókat lehetett vele beszélgetni, de betegsége idején is érvényes ez. Meghát, nagy életigenlő volt és az ilyen emberektől, minidg sokat lehet tanulni:) Folyamatosan fogadta a rajongóit, gyűjtőit, barátait és mindig volt nála büfé ( kávé,ropi,ezaz) jó kis békebeli hangulatban ment a beszélgetés a művészetről, képeiről, amiket mindig megmutogatott.

Következő kiállításait szervezte és mindig pörgött vmin. Még mindig, 68 évesen is akart vmit mutatni magából, és minél idősebb lett, annál érdekesebb, izgalmasabb dolgokat csinált. Most pl elkezdett vagy (folyatatott?) nagyon színes lenni, amit az Anker közben lévő galériában láthattunk is. Nem egy csajos művész, hiszen dobozok, meg barnás színek, nem egy pónis világ, de fantasztikus benne, ahogy mennyi mindent ki tud hozni ebből a geometriai témából és milyen lírai elemekkel ruházza fel ezt az uncsi síkidomot.

Mikor legutóbb nála voltam éppen egy cikkről kérdeztem, amit egy kis kiállításának katalógusában találtam, hiszen ameddig fius témák voltak, addig én vagy Edittel dumcsiztam vagy elbóklászgattam, pofátlanul turkáltam a könyvei és gyűjteményei között, mert szeret ám ő is mindenfélét- ezt- azt -csillogósat -fényeset- kincseket összeszedni. Na és akkor mesélte, hogy igen ő volt kint tanult Leningrádban kohómérnöki karon, de a festészetet sem hagyta abban, hiszen, amióta az eszét tudja festőművész akart leni. Mivel túl okosnak bizonymult az apukája pedig orvosnak, de legalább mérnöknek szánta, hát így került ő ki a Kalinyin Egyetemre. Gondolom a Tánynát is itt ismerte meg, aki felesége is lett, de már nem emlékszem pontosan. Nézegettem nála képeket Tányáról, olyan szép nő volt. Szal nem volt neki szerintem könnyű, hogy kohómérnöki karon megtalálja önmagát és közben dúlt mindenhol a szocialista törekvések, orosz metró megállókban megfigyelhető, (vagy a szoborparkban, ha nem tudsz oda elmenni:) nagy forradalmi képek búzakalászos, mg munkás proletárok "elzárták" ( meg a rendszer is) az orosz avantgárdok alktásait, így Szikora sokat tudott magából meríteni. De nagy haverkodós volt ő, így már az akkori rendszerben is bekerült a Gitáros fiú-val a Manyézs Amatőr Művészek kiállítására. 2. lett. Aztán ugye Oroszország, ma is nagyon nagy ikonográfiában, hát ez nagyon nagy hatással volt Tamásra, egy csöppnyi kis ikongyűjtemény is helyet kapott lakásában, Gyönyörűszépek. Utazgatott közép-Ázsiában aztán hazatért.

Hatott rá Pollock, amikor már lehetett, hogy hasson , Pignon, Bacon.

Nagy katalán barátja, Antoni Clavé, akinek a munkáival párizsi kiállításásn ismerekedett meg, írt is neki Saint Tropez-ba levelet, végül találkoztak is kicsivel később, amikor már megtalálta Szikó magát. DE nagy hatással volt rá Clavé, mert ő is 84-ig ilyen felületfestéssel foglalkozott, aztán meglettek a kis dobozok és ebben teljesedett maximálisan ki. De azért a találkozásuk mindkettejükre inspiráló volt, pl Clavé beépítette Szikora leveleit a műveibe és Szikora kezdeti munkáin megfigyelhető Clavé hatása.

Nem mindenkinek adatnak meg A dobozok, nem mindenki találja meg a kis dobozait és ezért is van annyi nagyon béna művész, bárcsak hagynátok abba, mert kozi nagyon dühös miattatok:)

Clavé hatás Szikoránál (a harmadik kép):

Az egy nagy gond ma, hogy "mindenki látszódni akar, mindenki csak látszódni akar" és mivel annyira nyomi az életünk, ezért elkezdünk vmit csinlni, hogy közünk legyen a művészethez és elfelejtjük, hogy tök nem vagyunk azok és nem feltétlenül lesz szar amit kitalálunk, de nagy százalékban igen. A számolás legyen a matematikusok gondja a festés meg a művészeké! Forradalmat!

Clavé munkáival a párizsi kiállításán találkozott és írt is neki Saint Tropez-ba.

Na de Szikó megtalálta, boldog volt, laza volt és megállás nélkül ragaszgatott, még mikor félrekezelték a Parkinsonját ( valószinűleg ez az orvos pedig lett volna inkább más foglalkozású, csak papi elvárta tőle, hogy az legyen.. na mindegy) szal akkor is alkotott, fogta az egyik kezével a másikat és így stabil volt a keze.

A gyönyörök kertje:

Iszonyat kalanddús és utazásokkal gazdag  élete volt és nagy tapasztalata. Nagyon nagyon bírtam benne, hogy olyan laza volt és nem görcsölt annyit, csak úgy rátette, rajzolta a dobozokat a képre, ráragasztotta nagyon lazán. Akárhányszor voltunk ott közben jöttek mentek az emberek és mindig voltak nála. Nagyon klasszul nézett ki a  műterem lakása, faltól-falig mindenféle kincs-csel, képekkel, szent képekkel, fotókkal volt tele a fal. A videón is látszik valami ezekből a hangulatokból.

Jó lenne, ha összejönne neki még egy emlékkiállítás a LuMU-ban, hiszen nagy álma volt, hogy itt legyen egyszer neki egy vernissage.

Nagyon nagy művész volt, Nyíregyháza igazi büszkesége és kedves barátunk.

Hiányozni fog nagyon.

megint egy kis Kriszta. berakom a kisfilmeket, amit készítettem a tárlatvezetésről.

Előtte még okoskodom picit.

Rita Ackemann-t én nem túlzottan ismerem. Ezért inkább kopizok vmit a képek után...

Így néz ki:

Korai munkái - mindenekelőtt rajzok és kollázsok - kalligrafikus, poétikus, improvizációt idéző művek, és elsősorban saját közegének, valamint az ún. youth culture személyes és kollektív problémáival, szexualitással, drogokkal, hatalmi pozíciók megkérdőjelezésével, bizonytalansággal és kontemplatív sorskereséssel foglalkoznak.

Francis Bacon színeit használja, kicsit grafitti nőművészként. A képek nekem olyanok néha, mint a Berlini nagyfal darabja, vagy ha megyek vonattal kifelé Bp-ről és megjelennek az első nem túl színes grefitik.

Magát is nagyrészt belefesti, rajta van a képein "AMERIKA" az, hogy nagy, hogy grefiti, hogy színes, mangás arcok. Ezzel talán pici Japán. De azok a mangás figurák, azok ők. Barátnőivel, kislányával vagy mind maga, ahogy telefonál, mosogat, mellyel mutatja nem csak művész, hanem háztartásbeli nő. Ez kijön belőle, ahogy Gőbölyös Lucából, Cindy Shermanből, x-T-ből. Azt gondolom, mindig pozítiv és hasznos, ha egy nő a szerepét keresi firtatja és megtalálja a társadalomban. Vagy csak kiáll amellett, hogy nőnek született. Még mindig nem olyan könnyű nőnek lenni. Persze biztosan férfinak sem. Az emancipáció meg minden:) szóval ezzel elindítottunk jó sok mindent. Önmegvalósítás, nem csak a háztartás, a feleséglevés, és gyermekmegszülés által.......Hanem egy munka, amiben jó vagyok és szeretem. Aztán kialakul egy körforgás, mert sztressz és blabla és akkor már csak jobb pasi kell és sokat keresel,(annak ellenére, hogy a nők még mindig kevesebbet kapnak ugyanazért a melóért..nem mindenhol) és a sok külsőség rád telepszik és ilyen kocsi, olyan lakás és tök béna leszel, ezt kompenzálod a sok szuper külsőséggel, emiatt utálnak a barátnőid és a pasik is, mert olyan nagyon menő vagy, hogy senki nem mer hozzád szólni. Nehéz ez is, ebben élni vagy erre vágyni. Ja és nem akarsz gyereket, mert addig valósítgatod magadat, hogy már nem lehet és tök nagy a bolygó, ezt is "bekéne" utazni. Sohasem tudsz elégedett lenni. Ezért a horoszkóp elolvasásán túl jobban belebonyolódunk az ezotériába. Ez segít. Látod ezért mondom, hogy okoskodom:)

MANGÁS:

 GRAFFITIS ÉS NAGY:

Olyasmi a ruhája itt mint Nagy Krisztának és neki is van egy árpaattilája.:) ha megakarjátok nézni a Nagykriszta tigrisformájú árpaattiláját,menjetek el a Tranzitba, mer tén nem találtam most a neten.Ha pedig a rucira vagytok kíváncsiak, akkor nézzétek meg ezt a videót:

 Az ígért videók, Rita kiállításáról, amint Kriszta tárlatvezet.

Kriszta művészetével a Godotban találkoztam, képeslapon, először, meg hát ugye a foteles képpel, mely az artfaires katalógusból származott. Nagyon hiszek Andy Warhol-ban, így persze, hogy teljesen belájkoltam a fotelt. De Kriszta azért jobb, mint Andy, mert benne van tartalom is és vicc és humor és fáni, na meg jó sok fájdalom... ami miatt szeretik ezt a fiuk.

Andy ő egy gép, amerikai, nagy képekben gondolkodik és nem kell hozzá okosnak lenni és ami a művészetben very important: SZÍNES!

Így lettek tele a koliban a terek képeslapokkal és egyre jobban megismertem őt.

Rajongtam érte, még szart is dobtam a parlamentre, (volt egy ilyen játék, amit a Safi küldött át,lehetett dobni, így persze dobtam).

Rajongtam és rajongok érte mert nagyon tudok vele azonosulni, szerintem mindenki olyan mint ő kicsit, csak ő ki is mondja. De neki lehet, mert ő a művészdobozban szerepel az emberek fejében, így legyintenek, ja persze, meg neki ilyennek kell valahol lenni blablák.

Az, hogy azt mondta, hogy 40 felé már minimum elváltnak kell lenni. Ezért megkérte a geszti meg árpa meg a galeristája kezét. Ez is egy olyan dolog, hogy érthető, mert a társadalom valahol ezt tartja normálisnak, mert amúgy vénlány vagy és beszélnek rólad és vmiért gáz vagy. Igaza van, én is így gondoltam, hogy ha 33 felett nincs senkim örökbefogadok egy kis fekete gyereket, vagy megkérem valamelyik haverom csináljon nekem gyereket. De ezt az egyik tanárom meg is tette és boldog mert van gyereke és azt akart. Egyszerű ez szerintem. Nem, jófejség-nyitottság ezt elfogadni, hanem ha vki akar gyereket, de nem lehet neki, fogadjon örökbe. Az élet erről szól valahol, hogy férjhez akarunk menni, családot akarunk, a nők főleg gyereket.. A szocreál világkép még létezik benünk, de elégé átalakulóban van.
Aki pedig azt mondja, ő tök jól van egyedül, az sztem kicsit gyávaság vagy önhazugság, de nem azt mondom, hogy mindenképpen kell, hogy legyen mindenkinek vkije csak ha van és jó, akkor bátornak kell lenni.

Mert ma már vannak az elváltak, a szingli lányok szuper kéróban, mert mindent meg tudok magamnak venni, nem kell meghívnod piára, de közben de szar egyedül, mert nem ér ma rá ez sem meg az sem, arról meg nem is beszélve, amelyik tök hülye, mert szült. Vannak a szingli fiuk, akik szerint a legtöbb csaj ribanc és az agglegény fiuk, akik mamival és papival élnek.iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii. és segítenek neki bevásárolni, meg minden. iiiiii és erről a képről álmodoznak:

Volt most a kiállítása a Tranzitban, odaültek Momés fiatalok, valószínűleg, ez nagy dolog az életükbe most, hogy elmondhatják majd, jó szemét vagyok, de számomra kiábrándító volt, mikor a végén a Kriszta összefoglalta, hogy szívni akartak vele és csalódottnak érezték magukat, mert Tereskova nem mondta azt, hogy fasz meg pina, mintha ebből állna a művészete..arról nem is beszélve, hogy utálják, ha hozzáérnek nem hogy együtt fog cigizni bárkivel. Na de én se tudtam ezt biztos régen..

Na de akkor néhány filmecske a kiállítás előttről-utánról.

Aztán Krisztáért elkezdtem rajongani és végül találkoztunk a Műcsarnokban, amikor miután bemutatkoztam, megkérdezte: s tompítod a faszokat:) vagy vmi ilyesmit, én vagy naiv voltam, de én nem akartam, hogy ilyet mondjon nekem. De ő gyakran volt ilyen másokkal, nem mondom, h jól esett. De ez amúgy nagyon szórakoztató. Meg valszeg ettől lett jobb a kapcsolatunk. Meg főleg, hogy tök megváltozott, sokkal jobb fej lett, empatikusabb. De az is lehet én kerültem a kör másik oldalára, így megítélni nem tudom már olyan jól.

Az emberek, azt gondoljuk, hogy láttuk a tv-ben, csúnyán beszélt, ez egy vulgáris nő. Leköphetjük. Vagy láttuk az újságban és tudunk róla MINDENT (a média tökéletesen lefesti az igazat), mi már közvetlenek vagyunk vele.  Ezért lerohanjuk és ez mindenkiből védekezést vált ki, én is utálom, mikor találkozol vkivel, akit iwiwen ugyan visszajelöltem, de látásból ismerem csak, összefutunk és ő tud rólam mindent az üzenőfalból,privát képekből.. és nem értem, szokatlan. Na ugyanilyen szokatlan neki is, ha lerohanják és ölelgetni akarják.

Egyébként a Krisztát imádják a reklámos arcok, hisz ő egy médiaSZTÁR. Főleg, hogy a plakátja korszakalkotó volt; "Kortárs festőművész vagyok". NA meg a plakát is ugye nagy reklám dolog, főleg régen volt egy drága dolog és menő hirdetési forma. Főleg, hogy a nagyon trendy Arc plakát kiállítás a Kriszta ötlete volt. Ezt a fényképet Krisztáról az akkori nagy szerelme Bakos csinálta és annyira bejött nei ez a plakátosdi, hogy a felvonulásin el is kezdték ezt nagyüzemben nyomni. Imádom őket, nagy vágyam volt, hogy bekerüljek én is plakátötletemmel ide és össze is jött és ettől iszonyat boldog vagyok.Szürreális.

És akikkel találkozunk a művészetében : Persze minden van benne, a Cindy Sherman Untitled sorozat!, 

Kiki Smith ,

Warhol és Egon Schiele is.

 Nagyon jó művész a Kriszta, nagyon sokoldalú, nagyon jó ötletei vannak és a társadalom görbetükre, mert megmondja a véleményét.Nem diplomatikus, még is szeretik, vásárolják. Ő egy menő művész, divatos és mindenkit érdekel a személyisége. Néha már unom, hogy a barátokkal való találkozásokkor gyakran feljön és szájtátva hallgatják a sztorizgatást a vicces szitukról, amibe keveredett vagy inkább amit magának csinált.Szerintem minden csajnak kéne tőle vmit venni otthonába, mert trendy,divatos,vicces és ezeken felül azért többet is lehet benne látni, nem láttatni. Ő egy Ikon.

Nem annyira ismerem a Baglyas Erika művészetét, de olyan sokan imádják őt és olyan kreatív. Nekem persze már is van a fészbuk mappámban egy sztárfotóm vele. Hiszen a sok megelevenedett ötlete nekem többet ér, mint a megasztárban elénekelni egy kommersz lerágott dalt und so sztár címkét aggatok rá. Éppen a fejünkre esett az asztal. Kár, hogy beleálltak, de ciki lett volna szólni a srácnak, hogy huzzon ki a képből, lehet Erika rokona vagy vkije és általában, én az ilyenbe bele is találok. Amúgy azért is szeretik nagyon őt, mert nagyon kedves, őszinte, jófej, empatikus és olyan sokan eljöttek a megnyitóra is, ezeket hallottam másoktól.

Láttam már tőle a Pintér Sonjában egy óriási ingát. Nem volt olyan barbies, de Beuys sem barbies még is szeretem:) Volt egy szíves performansza anno Godot-ban Lacát nyitott meg, amit én nem láttam, marha szíveket osztogatott, elég lebilincselő lehetett.

A Godotban volt most tőle egy kis helyreigazítás kéremszépen. Tessék megnézni a videjót.

 A tánc aranyos volt, különleges, Fehér Ferenc pörgött, esett, tartotta magát vagy az asztalt AZ asztalon. Nekem még szoknom kell Erikát, mert túl jó és nem olyan színes és barbies. Többet kell utána olvasnom. De amikor a marhaszíveket osztogatta az felérhetett egy Beuys-féle halott nyuszkó simogatással. áááá miért nem hamarabb születtem:) 

Ma elolvastam Erlend Loe első könyvét a Naiv, Szuper-t. Bongójék óta nagyon vágyom erre a könyvre, hiszen ezzel lett ő sztár. Sajnos nincs bent a Doppleres könyv második része:( a könyvtárunkban a katalógus szerint.

Nagyon tetszett, persze, hogy nagy sztár lett belőle, de a Doppler jobb szerintem. Amúgy nagyon hasonlít a kettő. Aranyos ebben a kisfiú, akivel játszik a főszereplő. Egy céltalan 25 évesnek az életébe nyerünk betekintést. Másra számítottam, azt hittem lehúzóbb lesz, lehet Norvégiában még nem olyan rossz a helyzet mint nálunk.:) De azzal kell boldognak lenni, amit kap az ember. Sok emberrel beszélgetek és szarabb pillanataimban kijelentéseimre, hogy nem jó most fiatalnak lenni, nagy egyetértést kapok. Ettől nem lesz jobb persze :) Persze a főszereplő is eljut New Yorkba , a nagy New York, mindenki el szeretne oda jutni, hogy elmondhassa ezt is, meg átélje az amerikai csodát, én persze nem. Utálom a Sex és New Yorkot is. Tetszik, ahogy lefesti az egész helyet, laza kicsit Zabhegyezős, de más a filing és ez klassz, hogy vki,aki lazát szeretne írni, nem Salingert koppintja. Egyébként, meg minden kornak meg van a maga szarsága, miért nem jó akkor épp benne élni, idősnek, fiatalnak,bébibabának vagy hajléktalannak.

Mostanság voltam egy kis cuki francia étteremben a barátainkkal és végre ettem csiguszkákat. Finom volt nagyon, én nagy állatvédő, ezért örökbe kell fogadnom egy kutyust.Buddhista se leszek már idén, de legalább nem játszom el. Szóval nagy élmény volt. Az osztriga persze üt mindent. Nyersen citrommal vagy átsütve furcsa fűszerrel.

Aztán le szoktam fotózni általában, ha valami szépet eszek, ezzel megadom a kajának is és a szakács remekművének is a tiszteletet.

Na de a művészetben nagy kedvenc szakácsom a svájci Daniel Spoerri, az Eat-Art nagy gasztronómusa. Berlinben asszem a Hamburger Bahnhof (http://www.hamburgerbahnhof.de/text.php?id=94&lang=en) múzeumban fedeztem fel őt, hogy Andy Warhol után tudjak még valaki iránt ennyire rajongani. Imádok amúgy minden ilyen art-ot (body, land, eat) sok van, mindenre lehet mondani ilyen vagy olyan art, ezért nehéz jókat találni köztük. De valahogy ez az én korom torz betegségei által szült d-betűs szó. Régebben is volt már, és ma ezeket is továbbfejlesztgetik és olyan nevei vannak, hogy még én sem tudom:) Vannak köztük aranyos dolgok, animációs hülyeségek cuki kis figurákkal. Azért szeretem ezt annyira, mert könnyebb megérteni, nem kell elmélyülni, gyors.

Spoerri-nek volt Düsseldorfban egy étterme, ahol az asztalon hagyott maradékokat feldolgozta mint egy alkotás.

Ha jól emlékszem Spoerri csinált olyat, ez volt az ő megnyitója, hogy meghívott embereket egy nagy vacsorára és aztán a megnyitó végén átadott mindenkinek egy oklevelet, hogy művészeti alkotás van benne. Itthon is volt kiállítás talán tavaly, 50 ropi volt egy kis vacsika. Késő tudtam meg sajna, legalább azt az egy vmit megnéztem volna, amit nálunk ilyenkor kiraknak. Ilyenkor úgy hiányzik Németország, ahol nem kell Metropolisznak lenni, hogy igényes,drága kiállítások legyenek. Nálunk is volt a LuMU-ban 2002-ben de akkor nem ismertem még és nem is éltem itt és szem nem a sziget idejére esett:).

na de sikerült megtalálnom a Berlines képeket, ahol még puffancs voltam és pózolok nagyon kortárs dolgokkal:) beteszek páárat.  A Ligetfalvi Gergővel meg felveszem a kapcsolatot, mert valahol azt olvastam ő talizott már Spoerrivel és nagy tudóóósa. Bocsi mindenkitől, hogy ilyen hosszú lett.