Nagyon rossz dolog történt, mert váratlanul meghalt Szikora Tamás dobozművész.

Ő is rajta volt a betonlistámon, hogy elkészítsem vele a vicces kis riportom,mert egy beton jó művész, de valahogy csak a közös fotóig jutottunk el vele, hiszen annyira nem számítottam erre, még ha beteg is volt régóta.

Ezért ami még bennem él róla vagy hallottam, hát leírom most és jó pár videót is ajánlok, amit még anno csinált Kozi, hiszen ők nagyon jó barátok voltak Tamásal és elég gyakran feljárt hozzá. Így születettek a videók is, a legviccesebb, amit én nagyon szeretek, az, amikor UP meglátogatja és a két művész találkozik. Volia:

Közel is lakik és emiatt voltam is már nála párszor. Tamást én nem ismertem a betegsége előtt. Csak mesélte Kozi, hogy milyen nagyon jó tanácsokat tudott adni, mennyire jókat lehetett vele beszélgetni, de betegsége idején is érvényes ez. Meghát, nagy életigenlő volt és az ilyen emberektől, minidg sokat lehet tanulni:) Folyamatosan fogadta a rajongóit, gyűjtőit, barátait és mindig volt nála büfé ( kávé,ropi,ezaz) jó kis békebeli hangulatban ment a beszélgetés a művészetről, képeiről, amiket mindig megmutogatott.

Következő kiállításait szervezte és mindig pörgött vmin. Még mindig, 68 évesen is akart vmit mutatni magából, és minél idősebb lett, annál érdekesebb, izgalmasabb dolgokat csinált. Most pl elkezdett vagy (folyatatott?) nagyon színes lenni, amit az Anker közben lévő galériában láthattunk is. Nem egy csajos művész, hiszen dobozok, meg barnás színek, nem egy pónis világ, de fantasztikus benne, ahogy mennyi mindent ki tud hozni ebből a geometriai témából és milyen lírai elemekkel ruházza fel ezt az uncsi síkidomot.

Mikor legutóbb nála voltam éppen egy cikkről kérdeztem, amit egy kis kiállításának katalógusában találtam, hiszen ameddig fius témák voltak, addig én vagy Edittel dumcsiztam vagy elbóklászgattam, pofátlanul turkáltam a könyvei és gyűjteményei között, mert szeret ám ő is mindenfélét- ezt- azt -csillogósat -fényeset- kincseket összeszedni. Na és akkor mesélte, hogy igen ő volt kint tanult Leningrádban kohómérnöki karon, de a festészetet sem hagyta abban, hiszen, amióta az eszét tudja festőművész akart leni. Mivel túl okosnak bizonymult az apukája pedig orvosnak, de legalább mérnöknek szánta, hát így került ő ki a Kalinyin Egyetemre. Gondolom a Tánynát is itt ismerte meg, aki felesége is lett, de már nem emlékszem pontosan. Nézegettem nála képeket Tányáról, olyan szép nő volt. Szal nem volt neki szerintem könnyű, hogy kohómérnöki karon megtalálja önmagát és közben dúlt mindenhol a szocialista törekvések, orosz metró megállókban megfigyelhető, (vagy a szoborparkban, ha nem tudsz oda elmenni:) nagy forradalmi képek búzakalászos, mg munkás proletárok "elzárták" ( meg a rendszer is) az orosz avantgárdok alktásait, így Szikora sokat tudott magából meríteni. De nagy haverkodós volt ő, így már az akkori rendszerben is bekerült a Gitáros fiú-val a Manyézs Amatőr Művészek kiállítására. 2. lett. Aztán ugye Oroszország, ma is nagyon nagy ikonográfiában, hát ez nagyon nagy hatással volt Tamásra, egy csöppnyi kis ikongyűjtemény is helyet kapott lakásában, Gyönyörűszépek. Utazgatott közép-Ázsiában aztán hazatért.

Hatott rá Pollock, amikor már lehetett, hogy hasson , Pignon, Bacon.

Nagy katalán barátja, Antoni Clavé, akinek a munkáival párizsi kiállításásn ismerekedett meg, írt is neki Saint Tropez-ba levelet, végül találkoztak is kicsivel később, amikor már megtalálta Szikó magát. DE nagy hatással volt rá Clavé, mert ő is 84-ig ilyen felületfestéssel foglalkozott, aztán meglettek a kis dobozok és ebben teljesedett maximálisan ki. De azért a találkozásuk mindkettejükre inspiráló volt, pl Clavé beépítette Szikora leveleit a műveibe és Szikora kezdeti munkáin megfigyelhető Clavé hatása.

Nem mindenkinek adatnak meg A dobozok, nem mindenki találja meg a kis dobozait és ezért is van annyi nagyon béna művész, bárcsak hagynátok abba, mert kozi nagyon dühös miattatok:)

Clavé hatás Szikoránál (a harmadik kép):

Az egy nagy gond ma, hogy "mindenki látszódni akar, mindenki csak látszódni akar" és mivel annyira nyomi az életünk, ezért elkezdünk vmit csinlni, hogy közünk legyen a művészethez és elfelejtjük, hogy tök nem vagyunk azok és nem feltétlenül lesz szar amit kitalálunk, de nagy százalékban igen. A számolás legyen a matematikusok gondja a festés meg a művészeké! Forradalmat!

Clavé munkáival a párizsi kiállításán találkozott és írt is neki Saint Tropez-ba.

Na de Szikó megtalálta, boldog volt, laza volt és megállás nélkül ragaszgatott, még mikor félrekezelték a Parkinsonját ( valószinűleg ez az orvos pedig lett volna inkább más foglalkozású, csak papi elvárta tőle, hogy az legyen.. na mindegy) szal akkor is alkotott, fogta az egyik kezével a másikat és így stabil volt a keze.

A gyönyörök kertje:

Iszonyat kalanddús és utazásokkal gazdag  élete volt és nagy tapasztalata. Nagyon nagyon bírtam benne, hogy olyan laza volt és nem görcsölt annyit, csak úgy rátette, rajzolta a dobozokat a képre, ráragasztotta nagyon lazán. Akárhányszor voltunk ott közben jöttek mentek az emberek és mindig voltak nála. Nagyon klasszul nézett ki a  műterem lakása, faltól-falig mindenféle kincs-csel, képekkel, szent képekkel, fotókkal volt tele a fal. A videón is látszik valami ezekből a hangulatokból.

Jó lenne, ha összejönne neki még egy emlékkiállítás a LuMU-ban, hiszen nagy álma volt, hogy itt legyen egyszer neki egy vernissage.

Nagyon nagy művész volt, Nyíregyháza igazi büszkesége és kedves barátunk.

Hiányozni fog nagyon.