Fantazma – Transzhumán Idolum – utópia börleszk – íme: a tudattalanba tévedt elme színpada – komédia buffa ! Posztmitológia elegyedve hibrid fétisizismussal, a mítoszok terhétől megszabadult szuprematézis virtuális teremtőaktusa. A monologizálás gépies aktusában rekedt transzhumán korpuszpoétika: Gnóm – Ember – állat – emberállat -állatember. Állat-állat gépember és embergép – gépgén. Embergéngép – állatgép – emberpép – emberállatgéntérkép..mindez a mechanikus posztmitológiába ágyazott khiméra textus variációi. Pszeudo kreatív interaktivitás a paranoid érzelemeffektusok inplantálása által. A hiperkarmikus metamorfózisa irritáló személyiségosztodást generál. Szépség és Szörnyeteg adrogün pszeudo-szintézisben önnemző biomasszává alakul. Azt hisszük a kibertér végtelen, akár a mindent elnyelő ödipusz-képzet ősvulvája, pedig ez csak a Möbiusz szalag önmagában cirkuláló üresjárata. Céltalanul, mint a termékeny őslevesben, a nagy közös hallucinációban, tömeghipnózisban megszületett Fantazma. Az ivartalanított, mítosztalanított kvázi-szintetikus lény, a biológia korláton túli, ösztöneit digitális téveszme-karámba terelt szervlény. Önkontrollra kényszerített kaloda, szájzár protézisekkel. Megfékezve a kontrollálhatatlan transzmutációt, a genetikai identitásproblémát. A személyiség-szimulátor tudat-semazitálása, khimerikus tudatállapothoz vezet. A központosított hipertextuális manipulációval pszeudo mítoszokat telepítenek a tudatban, s a fraktálelvből született végtelenített program által a verbális tartomány gyorsított kibővítésére is sor kerül. A specifikált tudat-konfigurációk újabb téveszme programmal terhelik a már sematizált elmét. A hibridizált fajnemesítő a kvázi-teremtő genetikai szupramutációs hibák miatt tévútra jutott. Technofóbia őrültjei és a technofília szentjei küzdenek a kiber-dimenziók színpadán. Némán, mint Platon barlangjában megkötözött bábok, gúzsban, tágra nyílt szemmel várjuk az újabb káprázatot….

Ha elalszik az értelem, előjönnek a szörnyek ( Francisco Goya)
Holt tárgyakból, pusztuló maradványokból nem lehet életre kelteni semmit – ezt mondják a materialisták, de mit mondunk erre mi – posztmodern Transzhumanisták! A nyitott rés a kibertérbe egyre tágul – újabb hiedelem, újabb révület – az utópiák végtelenségében. Menekülhetsz a rideg valóság elől egy újabb, már megrendelésre gyártott utópiába. Révület és gyönyörközpontok telepítése a mélyösztönök szférájába. Poszt – darwini szentek, mutánsok – mondhatják akár azt is, hogy démonok. Az új mágia sem ártatlan megidézés, pszeudo-tudományos propagandával, a céltalan fogyasztás érdekében. Valamilyen formában helyet ad a megformálhatatlan érzéseknek, mert receptor stimulációval biztosíthatják az érzelmek állandóan emelkedő csúcspontjait. Az önző hedonizmus után a hiánytól összezavarodott tömeg bűnbakot keres. A torz tudatban zárványként lapul a gyűlölet, tompítod a céltalan agressziót. Megszokva a gépeket, általuk pszeudo-isteni lényt fognak érezni – a zörejben, zúgásban, az ismétlődő kattogásban, zakatolásban: már hallatszik a mindent átható műanya és műapa dorombolása. Az egymásra rakodó mechanikus ritmusok búgó végtelene új metafizikát teremt. Amíg a sors a mítoszok által volt átélhető, most a virtuális sorsvariációk egymást kioltó villanások. Minek a szenvedő egyéniség, ha a gyönyörök végtelen fokozásáért jár a teljes személyiség átalakítása. Tomboltak a szörnyek belül, most odakinn élnek, a specifikált tudat-konfigurációk kiürítették a fantázia zónát. Nincs belül semmi, variánsok vannak, programozható molekuláris érzelemsokszorozó változatos sémákkal. Az emberi szörny külső játékká vált, minél intenzívebb a hatás, annál nevetségesebb a mutáns lélek monstrum. Vonulnak a daliás vitézek, elegyedik a mutáns fajnemesítés, a technofóbia mechanikus lelketlenségével. Múltba révedő zombik létotthontalanul bolyonganak, félreprogramozott hibrid ideológiákkal. Gyűlölet-kiberlényeket gyártva a játékiparnak és a háztartásnak, kiszolgálod a virtuálisnak vélt pusztítás függőséget.
Az életidőben veszendő, vezeklő egzisztenciát bele kell olvasztani a transzhumán fétis-utópiába. Ideológiák, törzsi tudatzárványok elegyednek a nikkelezett eleganciával. Gyűlöletteremtés – mint az új rabszolgaság kitermelése, a szenvtelen racionalizmus hideg őrülete.
A nanotechnológia tudat-szimulátor radikális génterápiával. A test határtalan deformálása mintha a mitikus világot idézné, belefolynak a cselekvésképtelen életekbe, áthatják és kisajátítják a tudattalan belsőt. A rejtettség kifordítva külső életreceptek és torz eszmemaradványok halmaza. Ahogyan a görög tragédiáknak is voltak kitaszított, megalázott szörnyei, úgy most is vannak. Mindenki önmaga magányos színházát nézi, azt hiszi, villogó képernyő előtt alakíthatja elillanó tragikomédiáját. Elhiszi, hogy gombok nyomogatásával aktív részese lehet a Szabadság Globális Birodalmának. A tragédia lényegéből ered a belső szépség, a láthatatlan erények, érzelmek gazdagsága a meggyötört, elcsúfított külső mögött. Az öncélúság mögött önző elvek érvényesülnek, az érdek nélküli Szép csodálata mögött ott lapul a valóság megvetése, a hatalom kísértése. Boldogságot hoz most az elegáns Szép, a csiszolt, síkos, sikamlós áramvonal, a tökéletes, üvegszemű klasszikus tekintet – érzik és gondolják. Újra pusztítást szül a szépségért való küzdelem, a Hős mindig érted harcol, Te birtokolod kivételes ember. Mintha nem lenne Végzet és Sors, újra a Szépség hamis képzetei által kezdődik a romboló küldetés, újra a világ rendjének, ájtatos harmóniájának helyreállításáért küzd majd mindenki. Örökké tartó BÉKEHARC – mi szépek vagyunk, de megsemmisítve a csúf Gonoszt végre eljön a Kánaán, a Végső Harmónia. Minden megtévesztett különbnek érzi magát – neki jár a kényeztetés. Hűséges fogyasztóm, Gorgó szemekkel néz Rád a hibernált tökéletesség. Ha nincs tragédia, akkor nincs bukás, nincs szomorú belátás, nincs feláldozás, feloldozás – nincs Kezdet és Vég. Örökké tart a titáni technika forradalma, örökké termel. Csak a monoton harmónia, gépies építés-rombolás örökké tartó dialektikája létezik – mindez vegetatív fogyasztó jólétünk biztosítéka az ezeregy igazság mesevilágában

Pár napot volt szerencsém Párizsban tölteni. Pazar volt és pompás. Gyerekkorom óta vágyom ide, a színes Pompidue miatt na meg a Louvre, ahol látok majd sok csodát. Aztán úgy alakult, hogy Erdei Krisztánál találtam magam a barátnőmmel és még aznap este elmentünk egy Laurel Halo koncertre.Jaj de népmesébe illő.

Kriszta egy nagyon kellemes ember, nagyon jó a kisugárzása és atmoszférája és olyan kis bölcs Buddha is egyben, a háttérből figyelget. De nyitott ember, mert mikor azt mondtam, hogy te olyan zárkózott vagy! azt mondta, h ez nem igaz. Végül is, azért mert az ember nem csak magát fotózza, lehet nyitott:) Micsoda konklúziók:)

Szerintem ő egy nagyon ideális nő, mert nem egy kritizálós, ha a képein is vmi kis kritika van, az tuti nem az vagy nem úgy gondolja, ő csak ezt látja, elszomorítja és megmutatja. Vagy látja, szarkasztikusan vicces és már kattint.Annyi különböző szituáció éri az embert, őt meg főleg, megfogalmazódhat benne rengeteg vélemény is.

De történhet vele sok vicces dolog, amit megörökít. De ezeket a szituációkat néha kreálni is tudja és mint egy divatdiktátor, hozzátesz, a kompozíció egész érzete miatt.pl egy nagy piros hatalmas tojást. Azért is gondolom, hogy hihetetlen sokszor az élete, vagy képek alapján, hogy micsoda helyeken volt, mert ezek nem fotosoppolt szituációk, hanem úristen ennek részese volt, amikor megtörtént és ezért is végig nézek képeket és belegondolok, hogy mennyire parán lettem volna ekkor. Pl amikor Szasit lefotózza a police járművel, ehhez kell már lelki nyugalom, béke, lazaság, egy 3 hetes jógatanfolyam, harmónia, bátorság vagy mi,,  és sajna egy átlagembernek nem lehet ennyire jó a reakcióideje vagy nem lehet ennyire szerencsés. Valószínűleg nem ilyen volt, de ilyenné tette őt az a sok sok élmény, ami érte. Ezért is fontos, hogy az ember tapasztaljon és utazzon. Nem győzöm hangoztatni kedves kis betonolvasóim.

Meg nagyon szabad, nagyon laza, nagyon el tud viselni sok mindent. Nem azt mondom, hogy kifejezetten élvezi, ha neki mennek a franciák, de biztos nem pampog rajta annyit, az egy említésen kívül, mint én vagy bárki más tudja ezt tenni. Szerintem vezethetne simán egy órát, arról, hogyan legyél laza nőként, a mellett, hogy tök tudatosan csinálja ő csendben a dolgait. Lehet csak ilyennek született.

Erdei Krisztina nem szereti a koriandert és Bogotában nagyon sokáig nem élvezte az ételt, mert mindent ezzel a műanyagízű növénnyel fűszereznek.

Van úgy, hogy bajba kerül, de azért a helyi szokásokat próbálja figyelembe venni. De akkor sincs baj, mert gyorsan tud dönteni és kattog az agya a megoldáson, hogyan tudná kimosolyogni vagy zűrösebb esetben kikiabálni magát a szituációból.Olyan kis Münchausen báró. Ezért lehet ő jó fotós, nem vakuzz bele az emberek fejébe, bár ha party van, akkor úgyse érdekli az embereket, mert mindenki boldog:) és úgy csinál, mintha ott se lenne. Ez biztos sok jógázást igényelt, hogy el tudjon tűnni a társaságban, persze ezt nyilván kialakítja.Mikor minket is fotózott, nem éreztem hogy annyira ott lenne. Ez egy talán mondhatni must have tulajdonság, hogy el tudjon tűnni, mert akkor lesznek őszinték a szituációk, amikor nem érezzük, hogy ott van valaki. Ebben ő a profi.Ezt se tanítják pl a fotósnak.

De azért gondolom, hogy ilyen, amilyen, mert aki sokat utazik, sok mindent lát, az nyitottá, széleslátókörűvé válik. Nem azokra gondolok, akik hoteleket mennek megcsodálni Balira és életükben nem voltak még egy nyomornegyedben sem, vagy a Magdolna utcában vagy nem metróztak a keleti déli vonalon. Hanem azokra akik az ilyeneket átélték már:)

Kriszta nagyon szereti a sok különböző embert és velük beszélgetni, ismerkedni, bulizni. Nagyon szeret beszélgetni, ebben tök hasonlít a kislánya rá.Őt mindenféle ember érdekel imádja ezeket a különböző nagyon színes negyedeket is Párizsban. Afrikai Negyed, Beuville. Ezeken a helyen szerintem azért érzi jól magát, mint bárki jól érezheti, mert az emberek jobban elfogadnak minden nem odaillőt. Nem foglalkoznak milyen színű vagy vagy milyen származású és ez jó érzés. Nem néznek ki. Az ember alapjáraton szereti az ilyen helyeket.Sajnos ezek sosem olyan tiszták és veszélytelenek, de nem is kell, hogy az ilyen helyek feltétlenül veszélyessé váljanak. Rómában rómaiként viselkedik az ember, a gettósabb helyeken meg nem is tudom eltűnik vagy nem megy be vagy nem fél. Kriszta elég bátor és ez kell is, hogy ilyen fotók készüljenek és azért tud szerencsésen kijönni minden szituációból, mert iszonyat megérti azt és gyors és azonnal megoldja a problémát, nem pöcsöl.Határozott eléggé.

Évekig dolgozott fotóelőhívó laborban is és hát látott mindenfajta kompozíciót, nagy műemlék, előtte aprócska család. Szigorúan egész alakos fotók, ahol már az arc nem látszik. Jézus amikor valaki így fotózik, az milyen. De biztos látott klassz kompozíciókat is, mert nem alakulhatott volna ilyen jól ki a képi világa.

Azt gondolom, hogy a fotóelőhívó és a láthatatlan pszeudo őslakos találkozásainkét születő képek nagyon sokat adnak művészetileg éssss végre élő fotóművésztől is bátran ki lehet tenni vmit a falra, nem kell félig hallotakhoz vagy black and white fotóművészekhez visszamenni. Annál is inkább, mert Paris Photo fődíjra nominálták, csak hát Párizs nem csak a tehetségekről szól, hanem a jó kapcsolatokról is.

Nézzünk egy kis videjót:

Ha szingli lennék, tele lenne vele és Nagy Krisztával a lakásom, mert szerintem ők nem hiányozhatnak egy szingli lakásból és nem genderkedni akartam, annál is inkább, mert nem biztos, hogy meg tudnám azt minden esetben mondani, hogy a fotós, (Erdei esetében) nő vagy férfi a képek alkotója.

Ő az új Brassai vagy Munkácsi nekem, olyan mintha reinkarnálódtak volna ők együtt Krisztában és segítenék a munkáját, hogy vicces helyekre viszik őt.

Bogdándy Szultánnal akkor kerültem kapcsolatba, amikor a Godotban volt egy kiállítása és tetszett a neve is, mert nagyon állat, hogy Szultán, aztán pedig hát imádok minden ilyen 20sz. második felében pop art után megjelenő dolgokat.

Ugye light art, eat art, land art. Na amikor Bódvaszilason láttam először ilyen landart dolgokat, akkor azt mondtam, basszus ezekről írni akarok. Na és akkor bodyart, amivel először a Jósa Andrási Múzeumban találkoztam. Azt akartam megnézni, hogyan kínozták a református papokat anno mert akkor még bírtam a kínzással kapcsolatos dolgokat és hát akkor ott volt Baglyas Erikának a testére írt üzenetei fotókon és akkor azt mondtam banyek én is bodyartot csinálok, mert csomószor a kezemre írtam fel a fontos dolgokat el ne felejtsem. NA de nem akarom ennyire ezeket az Art-okat leegyszerűsíteni. Ezeket azért szeretik, mert tök könnyen érthető és nem kell túlgondolni, csak egy picit.

Ich war zu Hause zu Hause und hab ich eine meines Lieblingsbuch gefunden; Pop Art. Ich habe angefangen zu lesen und hab ich eine Frage für mich aufgesetzt. Warum mag ich so diese unnötige, langweilige, komische Kunst?

Tja, das weiss ich überhaupt nicht. Früher mag ich besser Warhol und ihre Kumpel. Irgendwo ich mag unheimlich gern style von Punk, Dadismus und wegen mag ich wie provoziert mich Warhol und Lichtenstein und Oldenburg. Ich denk schon alle mag diese Kunst, weil wir etwas von dieser ganzen mondernen Kunst Universität endlich etwas fassen können. Das ist schön. Ich weiss, ist Duchamp's Springbunnen ein Pissoar und das ist einfach. oder diese Pissoar ist ein richtiges Springbrunnen. Und kann ich lächeln oder lachen darüber.

Na aber das ist falsch, dass alle diese Kunst mag, wenn Pop Art ist angefanen die Leute waren total unzufrieden, weil sie etwas mehr von der Kunst erwartet haben, wie eine Springbrunnen. oder Campbell's soup Dosen . Na ja Was SOll Denn Das? Keine schönes Landschaften, keine interessantes schönes Gesicht . Nur die Konsumgesellschafte Musterwerken kann man sich versenken:) Na ja wie schön ist es:) Keine Rembrant' Selbstbildnes oder Van Gogh ohne Ohren oder keine Sonnenblumen , keine Seerosen von Monet..Wo gibt's eigentlich die ästehtisches Erlebnis. Und kann ich das sagen, ist Pop Art ein Kunstperiod oder Kunst ist es? In meiner Hinsicht > JA und wegen Pop kann man auf alles sagen ..das ist Kunst. Das ist nicht so einfach, und wegen des ist so schwierig etwas gutes machen oder neues. Pop Art ist die richtige Grenze in Kunst. Das war einfach und klar und verkäuflich.

Vielleicht wegen Wirtschaft haben die Leute mehr übriges Geld oder die möchten investizieren in irgendwas oder wie es wären sein, es war ein paar Sammler wer begeistert von Kunstwerken?der Warhol, Lichtenstein und Oldenburg,Wesselmann.. Die Galeristen sind aufgetritten und sie unterstüzten Pop-Art. 

Pop lebt ewig, Pop ist kitschig, Pop ist die ganze Werbebranche, Pop ist die Konsumen usw.. Diese Kunst ist schnell und muss du nicht über alles wissen, das wichtigste ist; muss du nicht denken!! Und wir sind  in AMERICA.

Alle Leute mag das oder mochte das kaufen, was gibts in die Werbungen, weil das geil ist, super und in! In unsere stupid Gesellschaft, was ist voll mit Marketing , wer kann nein sagen für eine schöne Uhr oder, super Auto, oder auf alles was gibt's in Reklamen. Fast alle wissen das, das ist nicht richtig oder das ist keine Wahrheit.. und blablabla, aber für eine Minuten bin ich glücklich :) :(  

Also ich mag PopArt, weil das neu ,brav und ganz anders war und provokatorisch. Nicht gegen des Kapitalizmus oder reiche Leute. Pop Art war nett, weil  die alle Leute bezwecken probierte und nicht nur die reiche oder kunstempatische Leuten .. Pop Art hat das gesehen, Leute mag Filme von Hollywood, kitschiges romantisches bestsellers Buch oder Comics. So sie möchten die einfache konsumfreundliche Kunst geben:)

tralalalalaatra

Sooooo mag ich sehr Kunst von Gábor Erdélyi, wer ist so provokatorich. Er lächeln und sagte guck mal das ist eine Wimper an meiner Kunstwerke, wegen sag ich das in der Titel. Sei mit bitte nicht böse!! Oder Sieh das Bild besser , wirst du so sehen, wo ist die Grenze von Tindal.

Wir waren am Donnerstag in Paks, wo war seine Austellung. Das war überhaupt keine kleine Exhibition. Das war eine hälfte Lebenswerke Austellung. Erdélyi ist ein Totaler ruhigen, netten MAn, ich meine er möchte uns nicht provozieren. Nur einfach er denkt so und er mag tüfteln und die kleine pünktliche Sache. Natürlich seine Kunst ist nicht so einfach. Na und jetzt kommt die Lieblingsbilden.

Number 1: die merkwürdige Tropfen der Träne

Number2: Sonne

Number3:116 Tropfen                                                                                              

number 4:   Im Dunkeln

NUmber 5:Die Sohle

6:Tindal her und vor

7:Schwitze

nahát kultúrális szinten az történt velem, hogy:

elkezdtem Mészöly Miklóstól: AZ atléta halálát . Hát eléggé oda kell figyelni nem egy Romana, ( ilyet azért nem olvasok, csak szemlélteném, hogy annál bonyibb lehet) , kicsit szenvedek vele, mert nem érdekel a Sport, meg a futást hiába szeretem szörnyen uncsinak tartom, de amúgy nagyon jó lesz.

Megnéztük a Sodrásban c. filmet. Elég kemény, hogy irigységből, hagyják megfulladni Gabit, ez a film lényege. Motsmár ne nézd meg, mert elmondtam a kulcsjelenetet. Kicsit Ingmar Bergmanos, aki a nagyon nagyon kedvenc filmrendezőm. De ezt valszeg azért mondom, mert feketefehér..iii..na de tényleg van benne vmi Bergmanos.

Úrvacsora végét is láttam tegnap, ami Bergman önéletrajzi ihletésű filmje, hát bármennyiszer megbírnám nézni.

Aztán voltunk Aranyemberfesztiválon, amit én nem ismertem, de régen volt és az a klassz benne, hogy van 3 szinpad kb és 2 ezekből egymással szemben és váltakozva van rajta koncert. Még soha az életemben, nem voltam tereskova koncerten, így hát nagy vágyam volt és szenzációs volt. Nagyon bírom Krisztát, nagyon jó a humora és hát nagyon aranyos. Lesz most a Fábryban, nézzétek mindenképp!!

Teszek fel a koncertről is képet a Beton stábja is kint volt és csinált videót. A Godot Galériával pedig közösen megrendeztük a kisterembe a X-ti kiállítást, ahol a képeken dalszövegek voltak és ebből is teszek fel néhány képet!

Aztán volt Gerendai Károly műgyűjteményének a kiállítása a Godotban és azon is részt vettünk:) nagyon jól sikerült, azt mondják a gyűjtős kiállítások nem szoktak ilyen jól sikerülni, de tényleg nagyon állat volt a hangulat. Beszélgettem drMáris egyik barátjával, aki régen a Népszabinak írt és nagyon jófej volt, még minidg az:) és mondta, megírja sziget nagykönyvet a 2. részét.Mert már írt egy elsőt is. Hát én meg persze annyira szigetfanatikus vagyok, hogy incredible és hát élmény volt hallgatni. Na de a kiállítást a Máriás Béci nyitotta meg és olyan jól sikerült és annyira imádom, ahogy mesél, nagyon ritkán vannak ilyen élvezhető megnyitók, vicces volt, érthető, abszolúte szuper. De be is rakom ide a megnyitót, hogy megnézzétek ti is!

Na de olvastam egy klassz interjút, amit még Lacával akkor készítettek amikor 60 éves lett. K.Kabai Lóránt csinálta vele a MUUT-ban volt. Olyan kedves ember Laca, ez az interjún is érződik abszolút és annak ellenére, hogy művész, nem önző. Mesél gyerekkoráról, milyen jó volt és hogyan élte meg 56-ot, a Bizottságos időkről. A legjobb, amit mondott, hogy igaz azt mondják Warholék, hogy mindenki legyen híres, és jár a 15 perc hírnév, ő meg azt mondja, hogy senki se legyen híres:)