gasztronómia

 2012.03.04. 16:06

Ma elolvastam Erlend Loe első könyvét a Naiv, Szuper-t. Bongójék óta nagyon vágyom erre a könyvre, hiszen ezzel lett ő sztár. Sajnos nincs bent a Doppleres könyv második része:( a könyvtárunkban a katalógus szerint.

Nagyon tetszett, persze, hogy nagy sztár lett belőle, de a Doppler jobb szerintem. Amúgy nagyon hasonlít a kettő. Aranyos ebben a kisfiú, akivel játszik a főszereplő. Egy céltalan 25 évesnek az életébe nyerünk betekintést. Másra számítottam, azt hittem lehúzóbb lesz, lehet Norvégiában még nem olyan rossz a helyzet mint nálunk.:) De azzal kell boldognak lenni, amit kap az ember. Sok emberrel beszélgetek és szarabb pillanataimban kijelentéseimre, hogy nem jó most fiatalnak lenni, nagy egyetértést kapok. Ettől nem lesz jobb persze :) Persze a főszereplő is eljut New Yorkba , a nagy New York, mindenki el szeretne oda jutni, hogy elmondhassa ezt is, meg átélje az amerikai csodát, én persze nem. Utálom a Sex és New Yorkot is. Tetszik, ahogy lefesti az egész helyet, laza kicsit Zabhegyezős, de más a filing és ez klassz, hogy vki,aki lazát szeretne írni, nem Salingert koppintja. Egyébként, meg minden kornak meg van a maga szarsága, miért nem jó akkor épp benne élni, idősnek, fiatalnak,bébibabának vagy hajléktalannak.

Mostanság voltam egy kis cuki francia étteremben a barátainkkal és végre ettem csiguszkákat. Finom volt nagyon, én nagy állatvédő, ezért örökbe kell fogadnom egy kutyust.Buddhista se leszek már idén, de legalább nem játszom el. Szóval nagy élmény volt. Az osztriga persze üt mindent. Nyersen citrommal vagy átsütve furcsa fűszerrel.

Aztán le szoktam fotózni általában, ha valami szépet eszek, ezzel megadom a kajának is és a szakács remekművének is a tiszteletet.

Na de a művészetben nagy kedvenc szakácsom a svájci Daniel Spoerri, az Eat-Art nagy gasztronómusa. Berlinben asszem a Hamburger Bahnhof (http://www.hamburgerbahnhof.de/text.php?id=94&lang=en) múzeumban fedeztem fel őt, hogy Andy Warhol után tudjak még valaki iránt ennyire rajongani. Imádok amúgy minden ilyen art-ot (body, land, eat) sok van, mindenre lehet mondani ilyen vagy olyan art, ezért nehéz jókat találni köztük. De valahogy ez az én korom torz betegségei által szült d-betűs szó. Régebben is volt már, és ma ezeket is továbbfejlesztgetik és olyan nevei vannak, hogy még én sem tudom:) Vannak köztük aranyos dolgok, animációs hülyeségek cuki kis figurákkal. Azért szeretem ezt annyira, mert könnyebb megérteni, nem kell elmélyülni, gyors.

Spoerri-nek volt Düsseldorfban egy étterme, ahol az asztalon hagyott maradékokat feldolgozta mint egy alkotás.

Ha jól emlékszem Spoerri csinált olyat, ez volt az ő megnyitója, hogy meghívott embereket egy nagy vacsorára és aztán a megnyitó végén átadott mindenkinek egy oklevelet, hogy művészeti alkotás van benne. Itthon is volt kiállítás talán tavaly, 50 ropi volt egy kis vacsika. Késő tudtam meg sajna, legalább azt az egy vmit megnéztem volna, amit nálunk ilyenkor kiraknak. Ilyenkor úgy hiányzik Németország, ahol nem kell Metropolisznak lenni, hogy igényes,drága kiállítások legyenek. Nálunk is volt a LuMU-ban 2002-ben de akkor nem ismertem még és nem is éltem itt és szem nem a sziget idejére esett:).

na de sikerült megtalálnom a Berlines képeket, ahol még puffancs voltam és pózolok nagyon kortárs dolgokkal:) beteszek páárat.  A Ligetfalvi Gergővel meg felveszem a kapcsolatot, mert valahol azt olvastam ő talizott már Spoerrivel és nagy tudóóósa. Bocsi mindenkitől, hogy ilyen hosszú lett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Címkék: hamburger szuper naív loe bahnhof erlen spoerri

A bejegyzés trackback címe:

https://betonpop.blog.hu/api/trackback/id/tr894288347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.