Pár napot volt szerencsém Párizsban tölteni. Pazar volt és pompás. Gyerekkorom óta vágyom ide, a színes Pompidue miatt na meg a Louvre, ahol látok majd sok csodát. Aztán úgy alakult, hogy Erdei Krisztánál találtam magam a barátnőmmel és még aznap este elmentünk egy Laurel Halo koncertre.Jaj de népmesébe illő.
Kriszta egy nagyon kellemes ember, nagyon jó a kisugárzása és atmoszférája és olyan kis bölcs Buddha is egyben, a háttérből figyelget. De nyitott ember, mert mikor azt mondtam, hogy te olyan zárkózott vagy! azt mondta, h ez nem igaz. Végül is, azért mert az ember nem csak magát fotózza, lehet nyitott:) Micsoda konklúziók:)
Szerintem ő egy nagyon ideális nő, mert nem egy kritizálós, ha a képein is vmi kis kritika van, az tuti nem az vagy nem úgy gondolja, ő csak ezt látja, elszomorítja és megmutatja. Vagy látja, szarkasztikusan vicces és már kattint.Annyi különböző szituáció éri az embert, őt meg főleg, megfogalmazódhat benne rengeteg vélemény is.
De történhet vele sok vicces dolog, amit megörökít. De ezeket a szituációkat néha kreálni is tudja és mint egy divatdiktátor, hozzátesz, a kompozíció egész érzete miatt.pl egy nagy piros hatalmas tojást. Azért is gondolom, hogy hihetetlen sokszor az élete, vagy képek alapján, hogy micsoda helyeken volt, mert ezek nem fotosoppolt szituációk, hanem úristen ennek részese volt, amikor megtörtént és ezért is végig nézek képeket és belegondolok, hogy mennyire parán lettem volna ekkor. Pl amikor Szasit lefotózza a police járművel, ehhez kell már lelki nyugalom, béke, lazaság, egy 3 hetes jógatanfolyam, harmónia, bátorság vagy mi,, és sajna egy átlagembernek nem lehet ennyire jó a reakcióideje vagy nem lehet ennyire szerencsés. Valószínűleg nem ilyen volt, de ilyenné tette őt az a sok sok élmény, ami érte. Ezért is fontos, hogy az ember tapasztaljon és utazzon. Nem győzöm hangoztatni kedves kis betonolvasóim.
Meg nagyon szabad, nagyon laza, nagyon el tud viselni sok mindent. Nem azt mondom, hogy kifejezetten élvezi, ha neki mennek a franciák, de biztos nem pampog rajta annyit, az egy említésen kívül, mint én vagy bárki más tudja ezt tenni. Szerintem vezethetne simán egy órát, arról, hogyan legyél laza nőként, a mellett, hogy tök tudatosan csinálja ő csendben a dolgait. Lehet csak ilyennek született.
Erdei Krisztina nem szereti a koriandert és Bogotában nagyon sokáig nem élvezte az ételt, mert mindent ezzel a műanyagízű növénnyel fűszereznek.
Van úgy, hogy bajba kerül, de azért a helyi szokásokat próbálja figyelembe venni. De akkor sincs baj, mert gyorsan tud dönteni és kattog az agya a megoldáson, hogyan tudná kimosolyogni vagy zűrösebb esetben kikiabálni magát a szituációból.Olyan kis Münchausen báró. Ezért lehet ő jó fotós, nem vakuzz bele az emberek fejébe, bár ha party van, akkor úgyse érdekli az embereket, mert mindenki boldog:) és úgy csinál, mintha ott se lenne. Ez biztos sok jógázást igényelt, hogy el tudjon tűnni a társaságban, persze ezt nyilván kialakítja.Mikor minket is fotózott, nem éreztem hogy annyira ott lenne. Ez egy talán mondhatni must have tulajdonság, hogy el tudjon tűnni, mert akkor lesznek őszinték a szituációk, amikor nem érezzük, hogy ott van valaki. Ebben ő a profi.Ezt se tanítják pl a fotósnak.
De azért gondolom, hogy ilyen, amilyen, mert aki sokat utazik, sok mindent lát, az nyitottá, széleslátókörűvé válik. Nem azokra gondolok, akik hoteleket mennek megcsodálni Balira és életükben nem voltak még egy nyomornegyedben sem, vagy a Magdolna utcában vagy nem metróztak a keleti déli vonalon. Hanem azokra akik az ilyeneket átélték már:)
Kriszta nagyon szereti a sok különböző embert és velük beszélgetni, ismerkedni, bulizni. Nagyon szeret beszélgetni, ebben tök hasonlít a kislánya rá.Őt mindenféle ember érdekel imádja ezeket a különböző nagyon színes negyedeket is Párizsban. Afrikai Negyed, Beuville. Ezeken a helyen szerintem azért érzi jól magát, mint bárki jól érezheti, mert az emberek jobban elfogadnak minden nem odaillőt. Nem foglalkoznak milyen színű vagy vagy milyen származású és ez jó érzés. Nem néznek ki. Az ember alapjáraton szereti az ilyen helyeket.Sajnos ezek sosem olyan tiszták és veszélytelenek, de nem is kell, hogy az ilyen helyek feltétlenül veszélyessé váljanak. Rómában rómaiként viselkedik az ember, a gettósabb helyeken meg nem is tudom eltűnik vagy nem megy be vagy nem fél. Kriszta elég bátor és ez kell is, hogy ilyen fotók készüljenek és azért tud szerencsésen kijönni minden szituációból, mert iszonyat megérti azt és gyors és azonnal megoldja a problémát, nem pöcsöl.Határozott eléggé.
Évekig dolgozott fotóelőhívó laborban is és hát látott mindenfajta kompozíciót, nagy műemlék, előtte aprócska család. Szigorúan egész alakos fotók, ahol már az arc nem látszik. Jézus amikor valaki így fotózik, az milyen. De biztos látott klassz kompozíciókat is, mert nem alakulhatott volna ilyen jól ki a képi világa.
Azt gondolom, hogy a fotóelőhívó és a láthatatlan pszeudo őslakos találkozásainkét születő képek nagyon sokat adnak művészetileg éssss végre élő fotóművésztől is bátran ki lehet tenni vmit a falra, nem kell félig hallotakhoz vagy black and white fotóművészekhez visszamenni. Annál is inkább, mert Paris Photo fődíjra nominálták, csak hát Párizs nem csak a tehetségekről szól, hanem a jó kapcsolatokról is.
Nézzünk egy kis videjót:
Ha szingli lennék, tele lenne vele és Nagy Krisztával a lakásom, mert szerintem ők nem hiányozhatnak egy szingli lakásból és nem genderkedni akartam, annál is inkább, mert nem biztos, hogy meg tudnám azt minden esetben mondani, hogy a fotós, (Erdei esetében) nő vagy férfi a képek alkotója.
Ő az új Brassai vagy Munkácsi nekem, olyan mintha reinkarnálódtak volna ők együtt Krisztában és segítenék a munkáját, hogy vicces helyekre viszik őt.